Submitted Papers 2010

„I went on board the ship in Fiume…” The Songs of Hungarian Emigrants and Temporary Workers in America

Type of Abstract (select):

Abstract (max. 250 words):
Gyula Ortutay and Imre Katona called the songs of travelling tradesmen and crafstmen among the genres of Hungarian folk-poetry wandering songs. There are a few groups of Hungarian folksongs which are closely related to the wandering songs and also connected with different travellers as refugees, exiles, soldiers, highwaymen, outlaws, herdsmen, shipmen, navvies, seasonal workers, etc. Several themes and motifs appear in all groups of these songs.
The „American” songs (songs of Hungarian emigrants and Hungarian returned from America after long stay there) are a characteristic patch of colour in Hungarian folk-poetry. They are production of the great wawes of emigration in the turn of the 19-20 th century. The „American” songs also closely related to above-mentioned groups of songs. There are very limited publications of „American” songs in Hungary. The author will present some collections of these songs keeped in archives. She will examine which typical motifs and topics of wandering songs appear in „American” songs.

„Amerika hegyes-völgyes határa…” AZ AMERIKÁS DALOK A MAGYAR FOLKLÓRBAN
A magyar népdalok legfiatalabb tematikus csoportjai közé tartoznak az ún. amerikás dalok, amelyek az 1880-as évekt?l az els? világháborúig terjed? id?szakban keletkeztek az Amerikába ideiglenesen, vagy véglegesen kivándorlók körében. A nagyrészt paraszti származású emigránsok többsége a bányászatban, illetve a nehéziparban helyezkedett el. A lakóhely- és életmódváltás sokkhatás-szer?en érte a magyar kivándorlókat, akik korábban még a szül?falujuk határát sem lépték túl, s az angol nyelvet sem értették. A csak ideiglenes munkára érkez?k (többségükben férfiak) zsúfolt tömegszállásokon laktak. Idejük nagy részét nehéz és veszélyes munkával töltötték. Körülményeik részben a katonaságra, részben a rabságra, részben a magyar történelemb?l jól ismert bujdosásra, a szül?földt?l történ? kényszer? elszakadásra emlékeztettek. Nem csoda, hogy az általuk énekelt dalok egyrészt a többszázéves katonadalok, rabénekek, bujdosóénekek és panaszdalok közeli rokonai, illetve aktualizált változatai, másrészt a vándorló céhes mesterlegények dalai nyomán, azok kisebb-nagyobb átalakításával születtek.
El?adásomban az amerikai lejegyzett, vagy publikált szövegek, valamint a hazatért amerikásoktól Magyarországon gy?jtött dalok f? tematikus csoportjait mutatom be, illetve konkrét példákon szemléltetem a keletkezés – alkotás és változatképz?dés folyamatát.

Juhász Katalin© és Pál Lajos m?sorában szerepl? amerikás dalok szövegei
SZEGED 2010

Sötét felh?k, sötét felh?k vándorolnak az égen,
Maradásom, maradásom nincs ezen a vidéken,
Az van írva a vándorló felh?kre:
Isten veled, Magyarország örökre.
***
Ha elmegyek, ha elmegyek nagy Németország felé
Visszanézek, visszanézek szép Magyar hazám felé.
Látom a nagy hegyeket, rajta a sok szüzeket
Arccal vannak elborulva, úgy siratnak engemet

Te kismadár, barna holló, tedd meg azt a jót velem:
Édesanyám karjaiba vidd el az én levelem!
Hogyha látod búsulni, gyöngykönnyeket hullatni,
E szavakat mondjad néki, fel fogom ?t keresni.
(Bakonyoszlop, 1952, Deák Jánosné Cseri Anna (75 éves)
***
Magyarországon bajos a legénynek,
Amerikába köll menni szegénynek.
Amerikába terem az angol lány,
Fáj a szívem, ha ölelni akarnám.

Azér nem jó Amerikába lenni,
Éjjel-nappal a vasgyárba dolgozni
Inkább ülnék kisangyalom ölébe,
Kacsingatnék világoskék szemébe.

Nincs édesebb a pápai dinnyénél,
Nincs kedvesebb az els? szeret?mnél.
Göndör haját kétfelé fújja a szél,
Meghalok én az els? szeret?mér.
***

Emerika hegyes völgyes mezeje,
Itt sínyl?dünk sok magyarok ezrede.
Kigyöttünk a hiteget?k szavára,
A családunk árván hagytuk magára.

Munkát kaptam az átkozott Koriba,
Küvet raktunk az átkozott kárékra
Meg-megállunk, mérgel?dünk a plézen,
Mér nem ette a fene azt már régen?

Összenézünk, mint a cigány bandája,
Mint akinek nem jól megy a nótája.
De a bászunk odakiált: hariapp!
Hát a ménk? mire való, ha megcsap?

Kori, Kori elbúcsúzom tetülled,
De sok küvet kiforkútam belülled.
Itt marad a viski, a sör, a bánat,
Téged Kori suflizzon csak a bászat.



Hétf? reggel virradóra
Jön a pitbósz az ajtóra
Keljetek fel, hat az óra:
Eldudált már a bojlerba.

Nincs szebb élet a miénknél,
A bányászi mesterségnél,
Mert mi adót nem fizetünk,
Meddig tetszik, addig fekszünk.

Hétf?n reggel virradóra
Jön a pitbósz az ajtómra:
Föl bányászok, hat az óra,
Eldudált már a bojlerba.

Miszter pitbósz, nem dolgozunk,
Mind egy szálig besztrájkolunk.
Besztrájkolunk, megmutatjuk,
Hogy a szenet nem ládoljuk!

Én palér úr, nem dolgozom,
Inkább a kufferom fogom.
Kufferszíjam a kezembe,
Úgy megyek el más pelézre.

Más plézi bosz van-e dzsobod?
Van-e kökényszem? lányod!
Dzsobom is van, lányom is van,
Hogyha köll, hát viszkim is van.

Minden plézit az én hazám,
Minden miszisz édesanyám,
Mindegyik lány feleségem,
Kivel világomat élem.

Mégis szép élet a miénk,
Az urakkal nem cserélnénk.
Mert mink a h?vösön járunk,
A halállal parolázunk.

De jó is bányásznak lenni,
A halállal incselkedni,
Szénport a tüd?re szívni,
Aztán koporsóba menni.

Így döngetjük életünket,
Míg egykor majdan végünk lesz.
Azt mondjuk a pajtásunknak,
Családommal ne is tudasd.

Hogyha pedig megtudatod,
Írjad, hogy csak beteg vagyok,
Mert ha holt híremet hallják,
Hová lesznek szegény árvák.



***

A bányába keresik az aranyat,
Nem az ágyon, se nem a paplany alatt,
Mer ha(j)azt a paplany alatt keresnék,
Én már többet bányászlegény nem lennék,
Mer a bánya olyan, mint a temet?,
Nincsen abba, csak a fáradt leveg?.

Trejberosok tik is szépen mehettek
Mert dolgozni úgyse nagyon szerettek
Lihajparton van egy h?vös zöld liget,
Sétálhattok a tavaszig ölöget.

Mindennap gyün g?zer?re a hajó,
Húzza eztet két fekete muli ló
F?mutatod a császulló levelet,
Ha lesz pénzed, Ókontriba elmehetsz!
(Bakonybél, 1954. Szelthoffer István, 81 éves)
***
Nevijorki kiköt?be áll egy hadihajó
Közepibe, közepibe nemzeti lobogó
Fújja a szél fújja, hazafelé fújja,
Kilenc éves öreg amerikás megy az Ókontriba
***


Ha bemegyek Nevijorkba az ágentofiszra
Kiváltom a hajójegyem, megyek ókontriba.
Hajójegyem csak egy, ötven dollár lesz az ára,
Ha megunom, visszagyüvök Nord Amerikába (ISM)
***

Ammerikai tenger vize veri a hullámot
Az én kedves kisangyalom szedi a virágot.
Szedjed kedves kisangyalom, szedjed a virágot,
Hogyha tudtad, hogy engem szeretsz, mért adtad a szíved másnok?

Ammerikai kiköt?ben áll egy hadihajó,
Közepibe, négy sarkába nemzeti lobogó.
Közepibe, négy sarkába rezesbanda játszik,
Az én kedves kisangyalom más ölibe játszik.
***


Szombat este megmondom a gazdámnak,
Másik kocsist keressen már magának,
Ingem gatyám bekötöm a batyuba,
Jön a bilét, vár rám nagy Amerika.

Visz a vonat, megérkeztünk Serburba,
Százhúsz magyar van együtt egy csoportba’,
Itt a hajó, indulunk a nagy útra,
Isten veled már örökre Európa.

Fiuméban ültem fel a hajóra,
Visszanéztem széles Magyarországra.
Áldott legyen Magyarország örökre,
A sok magyar boldog lehessen benne.

Mikor kezdtem a tengeren utazni,
Kezdett velem a hajó hánykolódni.
Én meg csak úgy sóhajtoztam magamba
A jó Isten most segítsen át rajta!

Aki meghal, a tengeren leteszik,
A hóttestit a nagy halak megeszik.
A csontjait a hullám hajtogatja,
Odahaza a sok árva siratja.

Amerika nekem nem szül?hazám,
Nincsen benne se víg napom, sem órám
Búval élem, búval töltöm világom
Senki se látja szomorúságom.

Holnapután ülök fel a gályára,
Visszanézek Észak Amerikára.
Átkozott légy Amerika örökre,
De sok magyar boldogtalan lett benne.
***




Házunk el?tt bólingat az akácfa
De vorizva búsan hull a (szegény) virága
Fáj a hártom édesanyám, éjjel-nappal tinkolok a babámra
Fár-avéj a Nyír-Egyházi kaszárnya.

Rájtottam a galambomnak levelet,
Megrájtottam, hogy ne várjon engemet,
Kámbek haza nemsokára, ne várja, hogy én valkoljak utána
Fár-avéj a Nyír-Egyházi kaszárnya.
(Juhász Katalinnak Dodi Gödölley 2009)


Brief Professional Bio (max. 100 words):
computer projection

---