Language and Literature paper by Di Francesco, Amedeo
Márai Sándor Nápolyban és Nápolyról
Type of Abstract (select):Abstract (max. 250 words):
Márai Sándor poétikai fejlődésében fontos szerepet töltött be a nápolyi tartózkodás. Köztudomású, hogy akkor született Halotti beszéd című verse, amely a nyugati emigráció egyik legnagyobb irodalmi alkotása. Az idegenség-tapasztalat elbeszélői, költői szinten megjelenő összetevői szoros kapcsolataban állnak – néha paradox módon – a nápolyi élet elevenségével. Nincsenek kétségeim afelől, hogy a halál motívuma, jobban mondva az élet és a halál titkának motívuma és értelme mindig érdekelte Márait, két szempontból is. Először is a halál úgy, mint egzisztenciális, filozófiai, metafizikai rejtély; másodszor a halál, mely az embert saját hazáján kívül éri. Itt találjuk csiráit a San Gennaro vére koncepciojának is, amely Nápoly regénye, de ugyanakkor a hontalanságé és otthontalanságé is. Márai melankoliájának, nyugtalanságának, belső vándorlásának középponti motívuma a gyász, a halál, az élet értelmének a keresése, a mitikus múlt és a megrendítő jelen viszonya. Emellett nagy feladatának tartotta a magyar kulturális identitás megőrzését, ápolását.
Brief Professional Bio (max. 100 words):
Dr. Amedeo Di Francesco a „L’Orientale” Nápolyi Tudományegyetem professzora, magyar nyelvet és irodalmat tanít. A Miskolci Egyetem és a Debreceni Egyetem díszdoktora. 1971-ben a Római Tudományegyetemen szerzett diplomát magyar szakon. 1975-ben a Magyar Tudományos Akadémián szerzett kandidátusi fokozatot. 1994-ben kulturális tevékenységéért a Premio Internazionale Sebetia-Ter per la Cultura díjjal tüntették ki Nápolyban. 1995-től az Annali dell’Università degli Studi di Napoli “L’Orientale” – Studi Finno-Ugrici főszerkesztője. 1996-ban a Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási minisztere a Pro Cultura Hungarica emlékplakettet adományozta számára. 1996-tól 2006-ig a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (majd Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság) elnöke, jelenleg választmányi tagja. 2002-ben a Hungarica et Slavica könyvsorozat alapítója (Boris Uspenskijjel és Aleksander Wilkoń-nyal) a nápolyi M. D’Auria kiadónál, 2008-ban az Ister – Collana di Studi Ungheresi sorozaté (Edizioni dell’Orso, Alessandria). 2002-ben Magyar Köztársaság elnökétől a magyar–olasz kapcsolatok ápolásáért és fejlesztéséért A Magyar Köztársági Érdemrend Középkeresztje kitüntetésben részesült. 2006-ban Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Lotz János-emlékérmet adományozott neki a hungarológia terén kifejtett nagy jelentőségű kutatói, oktatói és szervezői munkájáért. Több mint kétszáz publikációja van, olasz, magyar, angol, francia, német, horvát nyelven. Világszerte tartott tudományos előadásokat hungarológia témakörben.