Education paper by Maróti, Orsolya
Cultural Components of Successful Communication: about Pragmatic Competence Regarding Polite Refusals
Type of Abstract (select):Abstract (max. 250 words):
How can we refuse something or someone in a polite way in Hungary? What are the rules? How can we be successful in refusing a request and still remain polite? How can we refuse another person without insulting him/her? Are there different politeness rules in diaspora language communities? Linguistic politeness is a part of our social image, our cultural tradition, although it rarely becomes conscious knowledge. While communicating in everyday life, we are not necessarily aware of following certain pragmatic rules about the proper way of language usage. We communicate with each other without keeping the pragmatic rules in mind, only become aware of them if our partner deviates from the norms and conventions.
Our concepts about correct/successful use of language forms are being determined by our cultural background: the culture of developed industrial societies; of Europe; of Hungary, of the diaspora community (in continuous interaction with the culture of the country), as well as the cultural standards of the social group we are part of. Therefore researching the manifestations of politeness in language usage actually means the research of those social elements that can be detected in communication although not being expressed intentionally. Familiarity with the various theories about expressing politeness helps us to know more about our language usage that can lead us to communicate consciously and successfully. For example differences in social status can be a determining factor in chosing the proper way for refusing someone politely. However, there are other cultural elements as well that can affect our evaluation about politeness/impoliteness in a certain community. We should be aware of the results of researches in the subject so they can be part of our practical knowledge.
Cultural Components of Successful Communication: about Pragmatic Competence Regarding Polite Refusals
Melyek az udvarias visszautasítás szabályai a mai Magyarországon? Hogyan utasíthatunk vissza egy kérést úgy, hogy ne sértsük meg beszédpartnerünket? Hogyan befolyásolhatja mindez a diaszpórában élők nyelvhasználatát?
A nyelvi udvariasság része társadalmi önképünknek, kulturális hagyományainknak, ritkán válik azonban mindez tudatossá számunkra. A hétköznapokban nem érzékeljük, hogy bizonyos nyelvhasználati szabályokat követünk, amikor mondanivalónkat formába öntjük. A zökkenőmentes kommunikációban a felek együttműködése nem tudatos, hiszen csak akkor válik számukra is érzékelhetővé saját normarendszerük, ha beszédpartnerünk eltér a beszélgetés általuk helyesnek tartott menetétől. Elképzeléseinket a helyénvaló és/vagy sikeres nyelvi érintkezésről a kultúránk, azaz – a tágabban értelmezettől a kisebb közösségek felé tartva – a fejlett ipari társadalmak kultúrája, az európai, a magyarországi, a diaszpóra magyar közösségének (az adott ország többségi kultúrájával kölcsönhatásban álló) kulturális háttere és annak a társadalmi csoportnak a kultúrája határozza meg, amelynek tagjai vagyunk. A nyelvi udvariasság kutatása ebből következően azoknak a társadalmi tényezőknek a vizsgálatát jelenti, amelyek akkor is megjelennek a nyelvhasználatban, ha nem törekszünk tudatosan kifejezésükre. A különböző udvariassági elméletek biztosította fogalmi keret megismerésével többet tudhatunk meg saját nyelvhasználatunkról, ami elvezethet a tudatos és eredményes kommunikációhoz. Visszautasításaink megfelelő nyelvi formába öntésekor például fontos tényező a beszédpartnerek közötti hatalmi és társadalmi távolság, de ezek mellett egyéb kulturális elemek is befolyásolják annak eldöntését, mi számít egy adott közösségben udvariasnak, mi udvariatlannak. A témához kapcsolódó kutatási eredmények megismerése egyben a gyakorlatban is hasznosítható tudást is jelent.
Brief Professional Bio (max. 100 words):
Orsolya Maróti (MA Hungarian Literature, Linguistics and Language Pedagogy, Eötvös Loránd University, Budapest; MA Hungarian as a Second Language and Hungarian Studies, Eötvös Loránd University, Budapest; MA Cultural Anthropology, Eötvös Loránd University, Budapest; working on her doctoral thesis on Pragmatics) is working as the Head of the Hungarian Language Department at the Balassi Institute. She has experience in teaching foreign (HSL) and heritage students (HHL) for 15 years in the Balassi Institute, at Eötvös Loránd University and at the Corvinus University in Budapest as well. She has worked with Hungarian language teachers as a teacher trainer (HSL and HHL) in Canada, in the Netherlands, in Germany and in many other countries where there are Hungarian language courses for heritage and HSL students.