Cultural Studies paper by Boda Székedi, Eszter
Az óceán közepén. Wim Wenders amerikanizálódó európaisága.
Type of Abstract (select):Abstract (max. 250 words):
Wim Wenders német filmrendező nemzedéke egy többé-kevésbé akadálytalanul amerikanizálódó, régi értékeiben bizonytalan országban, Nyugat-Németországban nőtt fel. Az Amerikához való vonzódás és az Európához való tartozás Wenders művészetében ambvivalens viszonyt feltételez, sajátos kozmopolitizmust. „Félúton érzem magam Európa és Amerika között, valahol az óceán közepén. ”- nyilatkozta A dolgok állása elkészülte után, amolyan szellemi otthontalanságra panaszkodva. Ez a film az Amerika iránti vonzódásnak és annak a törekvésnek az eredménye, amely Wenderst Hollywoodba vezette. A rajongás tárgya számára elsősorban az amerikai filmek hőskora. Szerinte a klasszikus amerikai mozgóképek nagy tette volt a kollektív, mitikus mesélés, és nem csupán egy mitológia megfogalmazói, de annak megteremtői is voltak. Ezzel szemben Európában csak szubjektív történetek születnek. Amerika, mint vonatkozási pont így kettősséget jelent Wenders művészete számára: reflektálást a filmgyártás módszereire és nosztalgiát, amely a mai Amerikát kínáló világgal szemben a mitikus Amerikához kötődik.
Wenders a Hammet című filmjével próbálja meg először megkísérelni az egyeztetést a két filmgyártás módszerei között. A több éven át forgatott művet kudarcként tartják számon, holott egy próbálkozás figyelemre méltó eredménye, A dolgok állása pedig ennek a kísérletnek a látlelete. Wenders amerikai filmet készít amerikai producerrel, európai szemszögből, és teszi ezt még jó néhány alkalommal az elmúlt évtizedek során (Az erőszak vége, A Millió Dolláros Hotel, A bőség földje, vagy a Berlin felett az ég amerikai változata, az Angyalok városa). Európában készült filmjeibe is folyamatosan beemeli az amerikai popkultúra elemeit, vagy éppen színészeket, rendezőket, énekeseket, akik gyakran önmagukat alakítják, és mindig önreflektív jelentéssel ruházzák a szerepüket. És bár Wim Wenders már nem egyszer nyilatkozta, hogy nincs közös vonás Amerika és Európa között, ami a filmművészeti vonatkozást illeti, az ő alkotásai a legjobb példák ennek a megcáfolására.
Az önreflexió Wenders filmjeinek a sajátos olvasását jelenti. Az alkotási folyamatra való reflektálás vonzáskörébe tartozik az európai és az amerikai filmkészítési sajátosságokra való figyelés. Ebből a szempontból párhuzam vonható az önreflexiót főszereplővé avató A dolgok állása (1982) és az önreflektív motívumokat ugyancsak előtérbe helyező Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein terv (2010) című alkotása között. Izgalmas feladat feltérképzeni a a sajátosan német vagy magyar vonatkozásokat, a két mozgókép által hasonló, vagy éppen gyökeresen eltérő módon feltett, az egyetemesség irányába mutató kérdéseket, valamint átgondolni ezeket a két kontinens eltérő filmkészítési módszereinek és művészi elvárásainak a szempontjából, és megfigyelni mindennek a harminc év különbséggel sorra kerülő vizuális megfogalmazását.
Brief Professional Bio (max. 100 words):
Romániában, Csíkszeredában születtem és végeztem a középiskolát, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német szakán szereztem oklevelet 1998-ban. Csíkszeredában, a Márton Áron Gimnáziumban tanítok német nyelvet, a Csíki Hírlap valamint a Vásárhelyi Hírlap filmajánló rovatát szerkesztem. Vezetek iskolai és városi filmklubot, opcionális tantárgyként filmesztétikát oktatok. 2012. októberétől a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem hungarológiai doktori iskolájának a hallgatója vagyok.