This paper contextualizes the historic diaspora of Iron Age peoples across the vast Eurasian steppe by analyzing the source and diffusion of three steppe motifs associated with gold objects recovered from the Zöldhalompuszta burial in the Carpathian Basin of Eastern Hungary. In earlier papers I investigated the source and ubiquitous spread of the stag motif featured as a shield ornament in the Hungarian burial. Subsequently I analyzed the motif of a stylized raptor head attached to the alert ear of the Zöldhalompuszta stag. In this last stage of research I analyze the source of a third motif – profiled images of lions also found in the burial. The evidence of the triad of motifs fits within a pattern of diffusion of steppe imagery emanating out of Southern Siberia in the seventh and 6th centuries BCE fanning east and west into the peripheral areas of the Eurasian steppes up the Danube delta into Central Europe and into East Asia along the Amur River. Analysis of the cache of artifacts from Zöldhalompuszta suggests the physical presence of a migrating group from the Arzhan region of Southern Siberia. On the basis of its preserved content, the burial represents the movement of steppe people some 5200 kilometers from home.

The two-volume Anti-Semitism in Hungary: Appearance and Reality, published by Helena Historical Press in the United States, provides an insight into the problem of anti-Semitism in Hungary on both a historical and contemporary basis as seen through the eyes of Hungarian Jewish leaders, international NGO's, academics from Israel and the United States, and the Hungarian government. Volume One reflects the speeches given at the Anti-Semitism in Hungary: Appearance and Reality conference which was held in 2021 as well as a selection of original academic articles. Volume 2 is composed of in-depth interviews with Jewish leaders from across the spectrum of Hungarian Jewish life.

New translations of Hungarian poetry are presented with the idea of commemorating the one-hundredth anniversary of the Great War (now better known as WWI) with antiwar poems written during that calamity. Every participating nation turned out a lot of patriotic verses to fuel the flames, but Hungary (an unwitting colony in the Habsburg Empire at that time) had a few great poets who, from its beginning, protested against the war in their writings instead of fomenting it. Most prominent among them was Edre Ady (1877-1919), an artistic and political rebel even before the war, taking aim at the vestiges of feudalism in his native land. His style was greatly influenced by the French Symbolists with which he revolutionized the traditional poetry of his time. The originals of the submitted translations appeared in a volume of poems “Halottak élén” (Leading the Dead) in 1918 while the war was still raging, but many of the most vociferous poems date from 1914 and 1915 when the outcome was undecided; yet, clear-sighted as ever in his social criticism, Ady could see the beginning of the end of Western Civilization in the carnage unfolding in Europe. Thus these poems (in the presenter’s new translation) are offered here as historic documents, not only as literature although some of them have been published in leading literary journals such as Osiris, Consequences and others.

Political extremism is a form of rejection of the political institutions of a community. In some cases it may be both a form of “internal” dissidence within one’s own political community and at the same time anti-cosmopolitan. My analysis addresses two opposing forms of “internal” dissidence in the last three decades of Hungarian political history: pro-democratic anti-Soviet opposition and the present extreme right-wing opposition. The pro-democratic, anti-Soviet antipolitical opposition as conceived by György Konrád in 1982 did not propose indifference toward politics but rather the alternative of an autonomous civil society functioning parallel to the official political power. As such it was cosmopolitan and anti-essentialist advocating the joint pursuit of political agreement through deliberation instead of one group claiming to represent one single truth. In contrast, the “apolitics” of the extreme Right is anti-cosmopolitan by advocating one single truth of a particular national community and by rejecting the joint pursuit of consensus through deliberation. My thesis is that whereas pro-democratic antipolitics is dissident in its critical stance toward political power, extremist apolitics is dissident toward any deliberative society.

Ever since “modern antisemitism” emerged during the nineteenth century, this phenomenon has become a regular fixture in Hungary too. It always intensifies during times of sociopolitical crisis, most strongly in the decades following World War I and the subsequent Paris Peace Treaties, and clearly again since the collapse of real communism. Could troubling structural parallels once again lead to an escalation of violence? This lecture seeks to answer this question. Beginning with a snapshot of the current state of fear in Hungarian society and the overly narrow conception of anti-semitism in Hungary, a second section goes on to describe the emergence and development of ethnic-völkisch thought as the most important mobilizing factor behind exclusionary tendencies. A third section, on the construction of “the Jew”, draws on theory to describe the manifestations of antisemitism in Hungary, and a fourth section corroborates this theory using empirical examples of antisemitic mobilization. How this mobilization has already resulting in violence, and how the widening schism within society, the sacralization of the nation, and the nationalist victim narrative are all exacerbating the spiral of violence, is shown in the final section.

In this paper I will discuss the findings of a research project in which first-, second- and later-generation Hungarian-Americans and also native Hungarians read a short story by Árpád Göncz, entitled “Hazaérkezés,” in the original as well as in translation [“Homecoming”]. Participants were then asked to reflect on their understanding of the story in order to discover the role of canonical narratives in constructing collective and individual ethno-cultural identity. Their answers will help understand how a particular narrative is de-constructed in order to reflect on the reader’s ways of perceiving culture and his/her position relative to it. The paper also extensively uses the assumption that language plays a critical role in the process of negotiating ethno-cultural identity. Narratives, whether personal or literary, offer culturally and historically founded interpretations of the world. The question then remains open as to the extent of one’s understanding of the non-universal, and therefore, highly culture-dependent parts of a canonical piece of literature. The present study looks into how ethno-cultural identity is formed by means of reading literature in translation and whether it helps articulate the conceptualization of ethno-cultural affiliation.

Drawing on over a decade of immersive ethnographic research and innovative cross-cultural teaching on opposite sides of the globe, this paper shares methodologies used and results achieved in the Hungarian Folk Singing Circle (Népdalkör), which currently offers online Hungarian folk singing classes to hundreds of participants from over 50 countries. With millions of Hungarians living outside of the Carpathian Basin, the majority of whom do not speak Hungarian, and millions of non-Hungarians who are interested in learning about this repertoire, there is a critical need to offer high-quality, accessible, English-language education suitable to these demographics. This presentation will include the original context of Hungarian folk songs in traditional village life, the village folk song collections and teaching methodologies used in the táncház movement over the past 50 years, and the application of this UNESCO-recognized method to non-Hungarian speakers and to the online medium. Results will be shown through both participation statistics and musical examples.

There are hundreds or thousands of Hungarian scientists in the United States. Many of them have been working in the U.S. for decades; others have been there only recently. Many of them have become very successful in their scientific field; some others have not only accomplished remarkable results, but have also been able to achieve business success. They brought their basic knowledge from Hungary and found many opportunities here that do not exist in other parts of the world. The combination of knowledge provided by the Hungarian educational system and the conditions offered by the U.S. research and scientific enterprise is a distinct characteristic of most of these scientists. Many of them give back to the Hungarian in science clubs, fellowships, diaspora communities, and in many other ways. For this reason, the "Around the World with Science - Hungarian scientist in the US" project was launched. The goal is to create a video archive where a collection of interviews with these scientists is available. The work started in 2021, and the presentation will show the genesis of the idea and its implementation. Short clips will also be shown to describe the key findings. The 14 films already completed are available in Hungarian on the "Magyar tudósok - USA" Youtube channel https://www.youtube.com/@magyartudosok-usa7399

Aspects of Kossuth's Oratory: His Final Speech in English in the USA, June 21, 1852.


Lajos Kossuth astounded audiences sometimes numbered in the hundreds of thousands both in England and the USA with his extraordinary English-language performances during his political-cum-fundraising tour of these countries in 1851-1852, when he is said to have made more than 600 public speeches in America alone. While the political aspects of his activities in the Anglo-Saxon world have been extensively chronicled by historians both in Hungary and the USA, and the mythopoeia of his acquisition of English has also been explored in some detail, less attention has been paid to the specifically linguistic aspects of his rhetoric. This paper focuses on what was probably Kossuth's final English-language speech in the USA, attempting to shed light on his rhetorical techniques as well as on some of his hitherto unidentified sources and the remarkable ways in which he re-purposed them.

A szakképzés napjaink aktuális témájává vált. A szakképző iskolák presztízse alacsony szinten áll, miközben Magyarországon a cégek a szakemberek hiányával küzdenek. A neveléstudománnyal foglalkozó szakértők az oktatás és a képzés válságáról beszélnek, és az eredményeket az oktatási- és a szakképzési rendszerek gyors egymás utáni átalakításától remélik. A 2020-as év a szakképzés átalakításának éve. A „Z” generáció (1996-2010 között született) tagjai lesznek az aktuális évtized munkavállalói. Ők már az iskolák padjaiban ülnek. A generációs jellemzőket szintén figyelembe kell(ene) venni, amikor az oktatás, szakképzés átalakításához hozzákezdenek a szakemberek. Ezek a fiúk és leányok a sikerre szomjaznak, nagy hatással van rájuk a közösségi média, nem szeretnek tanulni, és rendszerint nem is tanulnak. A szakképző iskolába járó diákok tanulási motivációja tehát alacsony szinten áll. A jogszabályi változtatások mellett ezeknek diákoknak tanulási motivációját szükséges emelni ahhoz, hogy a szakképzés sikeres legyen, és jól képzett szakemberek kerüljenek ki az iskolapadból.
Előadásomban összehasonlítom a jelenlegi és a 2020. július 1-től érvényes szakképzési rendszert, a diákokat érintő pozitív változásokat, kitérek a generációs jellemzőkre és ismertetem a szakképző iskolások tanulási motivációjával kapcsolatos kutatásom során kapott legfontosabb eredményeket.

My lecture deals with a rather neglected aspect of international migration: it is about those young people and children who left Hungary in 1956 without parents. They were under 18 when they crossed the Austrian and Yugoslav borders. Their number was about 10-13,000 people, which made up more than 5% of the approximately 200,000 refugees from Hungary. This lecture compares how these young people were treated in Austria and Yugoslavia: how they were housed, how they received education, how they were able to travel to other host countries or return to Hungary. The different handling of the Austrian and Yugoslav authorities depended mainly on their interstate relations with Hungary and on the ratification of the Geneva Refugee Convention. The Yugoslav-Hungarian cooperation on repatriation worked better. This is reflected in the high number of young people returning to Hungary (15-20%). Cooperation with Austria was not without problems. The Austrian authorities played for time. According to the Austrian interpretation of law, young people from the age of 18 were allowed to decide on their future home country alone, without their parents. As a result, only about 8% of young people returned to Hungary.

A tanulmány a gyermekek adatvédelmi tudatosságának fejlesztését vizsgálja a mesterséges intelligencia korában, különös tekintettel a pedagógusok, a szülők és a szabályozási környezet együttműködésére. Korábbi kutatások, valamint a szerző korábbi empirikus vizsgálatai azt mutatják, hogy bár az adatvédelem fontossága mind a családok, mind az iskolák szintjén ismert, a tudatos és etikus adatkezelésre irányuló ismeretek rendszerszintű átadása továbbra is hiányos. A jelenség értelmezéséhez jól illeszkedik Gloviczki Zoltán jövőorientált, értékalapú pedagógiai szemlélete, amely az autonóm és felelős döntéshozatal fejlesztését hangsúlyozza. A kutatás célja, hogy feltárja, miként alakítja az adatvédelemmel és mesterséges intelligenciával kapcsolatos elvárásokat az EU integrált, jogi garanciákra épülő szabályozási modellje (GDPR, AI Act), illetve hogyan viszonyul ehhez az Egyesült Államok szektorális megközelítése (pl. COPPA, FERPA). A vizsgálat kitér a 2025-ben bevezetett hazai MI-tudatossági intézkedésekre és a nemzetközi MI-együttműködést erősítő kormányzati lépésekre is, amelyek a pedagógusok és szülők felkészítésének társadalmi jelentőségét hangsúlyozzák. Módszer: kvalitatív dokumentumelemzés, kiegészítve a szerző korábbi iskolai gyakorlatból származó tapasztalataival. Eredmények: a pedagógusok és szülők adatvédelmi tudatossága növekszik, ugyanakkor az MI-alapú rendszerek megjelenése új, kevéssé ismert etikai és adatbiztonsági kockázatokat hoz. Az amerikai-európai összevetés rámutat, hogy míg az EU preventív, jogalapú védelmet nyújt, az USA nagyobb felelősséget ruház a családokra és az iskolákra. Következtetés: a gyermekek adatvédelmi érettségének fejlesztése csak a pedagógusok, szülők és szabályozó intézmények összehangolt munkájával biztosítható a mesterséges intelligencia korában.

Fulbright kutatói ösztöndíjjal 2011. november 1-én érkeztem az American Hungarian Foundation and Heritage Center (New Brunswick) képzőművészeti gyűjteményének a kutatása és szakmai feldolgozása céljából. Művészettörténészként, a nem Magyarországon élt/élő magyar képzőművészek kutatásával és életműveik feldolgozásával foglalkozom. A rendszerváltás óta több tanulmányom, és könyvem jelent meg a témakörből. Számos kiállítást rendeztem Magyarországon és külföldön, illetve tartottam előadásokat a Magyarország határain kívül, és az egykor az emigrációban élt/élő művészekről. 2000-ben Budapesten nemzetközi művészettörténeti konferenciát rendeztem 20. századi magyar képzőművészet Magyarország határain kívül címmel. Az amerikai földrészen élt képzőművészekről több előadás is elhangzott. A háromnapos konferencia ötven előadása „Külön világban és külön időben.” 20. századi magyar képzőművészet Magyarország határain kívül 1918-tól napjainkig címmel 2001-ben jelent meg.

2008-ban, Domján József festőművész és grafikus születésének 100. évfordulója alkalmából San Diegoban, a Mingei Múzeumban rendezett kiállításra hívtak meg előadást tartani. Témám, Domján József emigráció előtti képzőművészete és az 50-es évek magyarországi kultúrpolitikája volt. Ugyanezen utam során, New Brunswickban, az American-Hungarian Foundation and Heritage Center épületében a 3T – Tiltott, tűrt, támogatott képzőművészet címmel a korabeli hivatalos jegyzőkönyvek és törvények alapján beszéltem az 1945 utáni kultúrpolitikáról és a szocreál művészetről. (1945 után és a Kádár korszakban tiltott volt a külföldön élt/élő magyar képzőművészekről írni, kiállítást rendezni műveikből, stb.)
Molnár Ágoston Professzor úr ekkor mutatta be az Alapítvány minden szempontból rendkívül jelentős és fontos művészeti gyűjteményét.

1979-től dolgozom a Magyar Nemzeti Galériában. Pontosan tudom, hogy a 20. századi magyar művészettörténet egyik legkevésbé kutatott és ismert területe az Amerikában élt magyar képzőművészek munkássága, életpályája. Ezért kettős, kétszeres feladatomnak tekintem az AHF Múzeum gyűjteményében végzett munkát. Az amerikai magyarság történelme, léte, kultúrája és a magyarországi művészettörténet szempontjából.

Az AHF jegyzőkönyvei és az AHF Múzeum képzőművészeti alkotásai alapján, 1955-től rendszeresen érkeztek/érkeznek be művek a gyűjteménybe. A leltárkönyvek alapján minden ajándékba kapott alkotásnál szerepelnek az ajándékozó neve és címe mellett a beérkezésre vonatkozó szükséges adatok.

A gyűjtemény alapját (festmények, grafikák, vázlatok, szobrok)
-Magyarországi,
-amerikai magyar,
-Nyugat-Európában működött magyar képzőművészek alkotásai képezik.
-ezen kívül több műalkotás található az amerikai, német, osztrák, olasz, stb. képzőművészektől.

Az AHF Múzeumában találhatók továbbá:
-régi városmetszetek, történelmi portrék, régi történelmi nyomatok
-plakátok
-fotók (dokumentum, művészi, családi)
-és egyéb művészeti dokumentumok

Fontos megjegyeznem, hogy a vegyes anyagban, az egész Kárpát-medencéből kivándorolt művészek közt számos olyan név is szerepel, akiről szintén semmit sem tudtunk/tudunk Magyarországon.

A szakmai leltározás szerint meghatározott és feldolgozott műtárgyak alapján, az AHF and Heritage Center Múzeumában lévő művekről
-szakmai, művészettörténeti és
-kultúrtörténeti szempontok alapján egyaránt szeretnék előadásomban beszélni.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának (UNHCR) Hivatala, amely napjainkban hatalmas globális szervezet, 1950-ben mindössze 34 alkalmazottal alakult meg a második világháború nyomán elűzött európai személyek (DP-k) problémájának megoldására. A szerző rámutat arra, hogy az UNHCR részvétele a magyar menekültek megsegítésére szervezett nemzetközi humanitárius akcióban jelentősen befolyásolta későbbi történetét, és hozzájárult globális intézménnyé válásához. A nemzetközi levéltári kutatásokra alapozott előadás először bemutatja a szervezetnek a levert forradalom után elmenekülő magyarok érdekében végzett tevékenységét, majd nemzetközi elismertségének alakulását az akcióval összefüggésben, végül pedig azt, hogyan növekedett ennek következtében nemzetközi mozgástere.

El Kazovszkij (1948-2008) képzőművész életműve az utóbbi években újra a figyelem középpontjába került. Egyrészről, a nagysikerű a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett A túlélő árnyéka című időszaki kiállítás miatt, amely a széles tömegek számára nyújtott betekintést El Kazovszkij festőként, performerként és díszlettervezőként hátrahagyott műveibe, másrészről pedig az utóbbi években vált elérhetővé a publikum számára a művész oroszból magyar nyelvre fordított verseinek a kiadása is. El Kazovszkij életművét erősen meghatározza, hogy az első képzőművészeti és irodalmi élményei, a nyelvi kultúrája elsősorban az orosz nyelvhez kötötte. A kamaszként Magyarországra kerülő festő, az első identitássokkon túljutva azonban elsajátította a magyar nyelvet, és a kép-szöveg kombinációt alkalmazó műveiben a szövegek már túlnyomórészt magyarul íródtak. A festmények és a versek létrehozásának folyamata tehát több megélt kulturális identitásnak az eredménye, amelyre ő maga is felhívta a figyelmet a vele készített interjúkban. A komparisztikai előadás arra keresi a választ, hogyan miként szervezi ez az identitáskeresés a művész vizuális és verbális művészetét, hogyan viszonyulnak egymáshoz, értelmezik újra egymást a különböző művészeti ágak az orosz és a magyar nyelvi kultúra felől vizsgálva őket. Az identitáskérdés művészeti megjelenítésének a megválaszolásához, El Kazovszkij versei és képzőművészeti alkotásai közül a hattyú-toposszal kapcsolatos válogatott művek értelmezésére vállalkozom. A hattyú szimbolikájának szintén az átmenetiséggel, a változással van kapcsolata, és gyakran tematizált, fontos részét képezi a művész magánmitológiájának. A hattyút ábrázoló képek és versek nemcsak az orosz mesékből és irodalomból táplálkoztak, hanem az antik kultúrkörből is, amelyet a művész egyszerre mozgatott, reprodukált, és egyesített a verseiben (Hattyú kuplék) és a festészetében (Palota-hattyú, A fej nélküli hattyú, Hattyúk tava) egyaránt.

Az előadás az Irodalmi Magazin vizuális nyelvét, képszerkesztési elveinek fejlődését, mai koncepcióját és misszióját mutatja be általános szinten és néhány konkrét lapszámra kivetítve. Az összefoglaló kitér a képes irodalmi lapok unikalitására és a magyar piacon lévő hiátusokra e területen, az értelmezési horizontok szöveg-kép erőtér általi kibővülésére, illetve a magyar képzőművészet népszerűsítésének feladatára.

Az előadás arra keresi a választ, hogyan támogatja komplex módon a folyóirat a köz- és felsőoktatásban dolgozó tanárok munkáját. Kulcsszavak: irodalomoktatási koncepciók; módszertani dilemmák a kortárs magyartanításban; az Irodalmi Magazin mint tananyag és továbbképzési médium, kulturális-kollegiális közösségfejlesztés.

Panel title:
Az Irodalmi Magazin (www.irodalmimagazin.hu) mint a tudományos ismeretterjesztés és a nemzeti kulturális identitás megőrzésének folyóirata

1. Kondor, Péter János: Az Irodalmi Magazin története és szerepe a magyar irodalomtudományos ismeretterjesztésben

Az előadás összefoglalja a folyóirat történetét, bemutatja a szerkesztőséget, a szerkesztés alapelveit és a folyóirat körül szerveződött szakmai közösséget, kiemeli továbbá a nemzetközi irodalom- és kultúratudományos diskurzus magyar nyelvű reflexiójának jelentőségét.

További előadók:
2. Molnár Krisztina, Az Irodalmi Magazin szerepe a magyartanárok továbbképzésében, a pedagógiai színterek fejlesztésében

3. László Laura, Az illusztráció, illetve a vizuális reprezentáció jelentősége az irodalomtudományos ismeretterjesztésben és a kultúraközvetítésben

Wim Wenders német filmrendező nemzedéke egy többé-kevésbé akadálytalanul amerikanizálódó, régi értékeiben bizonytalan országban, Nyugat-Németországban nőtt fel. Az Amerikához való vonzódás és az Európához való tartozás Wenders művészetében ambvivalens viszonyt feltételez, sajátos kozmopolitizmust. „Félúton érzem magam Európa és Amerika között, valahol az óceán közepén. ”- nyilatkozta A dolgok állása elkészülte után, amolyan szellemi otthontalanságra panaszkodva. Ez a film az Amerika iránti vonzódásnak és annak a törekvésnek az eredménye, amely Wenderst Hollywoodba vezette. A rajongás tárgya számára elsősorban az amerikai filmek hőskora. Szerinte a klasszikus amerikai mozgóképek nagy tette volt a kollektív, mitikus mesélés, és nem csupán egy mitológia megfogalmazói, de annak megteremtői is voltak. Ezzel szemben Európában csak szubjektív történetek születnek. Amerika, mint vonatkozási pont így kettősséget jelent Wenders művészete számára: reflektálást a filmgyártás módszereire és nosztalgiát, amely a mai Amerikát kínáló világgal szemben a mitikus Amerikához kötődik.
Wenders a Hammet című filmjével próbálja meg először megkísérelni az egyeztetést a két filmgyártás módszerei között. A több éven át forgatott művet kudarcként tartják számon, holott egy próbálkozás figyelemre méltó eredménye, A dolgok állása pedig ennek a kísérletnek a látlelete. Wenders amerikai filmet készít amerikai producerrel, európai szemszögből, és teszi ezt még jó néhány alkalommal az elmúlt évtizedek során (Az erőszak vége, A Millió Dolláros Hotel, A bőség földje, vagy a Berlin felett az ég amerikai változata, az Angyalok városa). Európában készült filmjeibe is folyamatosan beemeli az amerikai popkultúra elemeit, vagy éppen színészeket, rendezőket, énekeseket, akik gyakran önmagukat alakítják, és mindig önreflektív jelentéssel ruházzák a szerepüket. És bár Wim Wenders már nem egyszer nyilatkozta, hogy nincs közös vonás Amerika és Európa között, ami a filmművészeti vonatkozást illeti, az ő alkotásai a legjobb példák ennek a megcáfolására.
Az önreflexió Wenders filmjeinek a sajátos olvasását jelenti. Az alkotási folyamatra való reflektálás vonzáskörébe tartozik az európai és az amerikai filmkészítési sajátosságokra való figyelés. Ebből a szempontból párhuzam vonható az önreflexiót főszereplővé avató A dolgok állása (1982) és az önreflektív motívumokat ugyancsak előtérbe helyező Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein terv (2010) című alkotása között. Izgalmas feladat feltérképzeni a a sajátosan német vagy magyar vonatkozásokat, a két mozgókép által hasonló, vagy éppen gyökeresen eltérő módon feltett, az egyetemesség irányába mutató kérdéseket, valamint átgondolni ezeket a két kontinens eltérő filmkészítési módszereinek és művészi elvárásainak a szempontjából, és megfigyelni mindennek a harminc év különbséggel sorra kerülő vizuális megfogalmazását.

Magyarországon az elmúlt megközelítőleg 10 évben több alkalommal jelentős változáson ment keresztül a köznevelési intézmények tulajdonosi és fenntartói jogviszonya, amelyek alapvetően centralizációs folyamatokat jelentettek. Mi indokolta az átalakítási folyamatokat? Az Alaptörvényben rögzítésre került, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja. A modern állam fejlődésének elengedhetetlen vele járója a közigazgatás permanens reformja. A napjainkat befolyásoló különféle válságok (gazdasági, egészségügyi), valamint a technika fejlődése az államot újra és újra reformlépésekre kényszeríti. Ezek hatásai a külső körülményektől függően hol az állam szerepét növelik, hol pedig csökkentetik, attól függően is, hogy a különféle erőforrások milyen formában állnak rendelkezésre (például a piaci- vagy a magánszféra erőforrásai). Az oktatási feladatok ellátása is többször módosult már, a változásokat gyakran az oktatás-szakmai kérdések mellett gazdasági szempontú hatások, illetve nemzetközi hatások is generálták. Erős dominanciával jelent meg az oktatás központosításában az önkormányzati adósságállomány kezelésének szükségessége 2010-re. A korábban kialakult szabályozási modellektől elszakadva egy teljesen átalakult szabályozási környezet alakult ki napjainkra, amely hatást gyakorolt a közigazgatás valamennyi szereplőjére. A 2010-ben elindult reformfolyamatokban első körben a megyei fenntartású intézmények kerültek állami tulajdonba, majd pedig a helyi önkormányzati fenntartású köznevelési intézmények átvétele, majd vagyonkezelésbe vételei követték azokat. Az előadásom az oktatásszervezés reformlépésein belül a vagyonjogi kérdésekkel foglalkozik és mint egyik kiváltó okként az önkormányzati adósságrendezési eljárás kiváltó okait elemzi.