Science/Economics paper by Bartos-Elekes, István
Stroboszkópos fényképekkel támogatott fizikatanítás a nagyváradi Adyban (Accepted)
Type of Abstract (select):Abstract (max. 250 words):
Az elemi iskolai és a középiskolai fizikatanításban számtalan olyan fogalommal találkozunk, amelyeket képtelenség „krétával” megmagyarázni. Nekünk, tanároknak igen egyszerű: rápillantunk a képletre, és már el is tudjuk képzelni a mozgás pályáját, de a diák „ezt nem látja”, mi sem láttuk annak idején! Még a ’70-es évek közepén vendégtanár voltam Marokkóban egy francia nyelvű arab líceumban. Hazafele jövet megcsodáltam az Altamira barlang tíz-tizenötezer éves falfestményeit és egy nyolclábú vaddisznó képét pillantottam meg. Rögtön beugrott a stroboszkópos képek használata a tanításban. Itthon egy klasszikus elektronikus stroboszkópot terveztem, meg is építettem, és rengeteg képet készítettem. Az akkori stroboszkópokhoz képest a kísérlet indításakor létrejött (szinkron) első villantás óriási segítséget jelentett. Egy 1989-es szabadalmam alapján (PIO – Parallel Input Output) a számítógép vette át a villantásvezérlő és a kísérletvezérlő szerepét, valamint a teremvilágítás, a fényképezőgép zárszerkezete, a kísérlet fényképének optikai kivágása, a felvételek megszámlálása és korlátozása szerepét. A megfigyelőt egy második PC (Slave) által vezérelt fényképezőkocsiba „ültettem”, és szinkronban mozgattam a fényképezett jelenséggel. A fényképezőkocsi egyenletesen, esetleg gyorsulva mozgott, nagyon érdekes jelenségeket lehetett rögzíteni.
Ha számítógép-vezérelt kísérlet, akkor azt csinálok, amit akarok – gondoltam! 1992-ben az addig és az azóta is használt állandó időközű villantások mellé bevezettem az állandó térközű és a változó térközű villantásokat. A szükséges időközt az elképzelt mozgásfüggvény inverz függvénye alapján számítottam ki és villanttattam a Master PC-vel. Időlupe keletkezett! Olyan részleteket láttattam meg a mozgásból, amelyeket csak elképzelni, de mérni nem tudtunk.
Álljon itt egy demó képsor egy öt módon fényképezett szabadesésről. A hatodik kép, amely tökéletesen azonos az egyik képpel, de mégis nagyon mást fényképeztem, „már nem fért a többi közé”, ezért azt az előadásomban fogom bemutatni sok más kép között. (Click on the black box below right.)
Brief Professional Bio (max. 100 words):
A nagyváradi ADY Endre Líceum nyugalmazott fizika- és informatikatanára, az MTA külső köztestületének tagja vagyok, kísérleti berendezéseket tervező és építő fizikus-elektronikus. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Fizika Karán végeztem 1968-ban. 1974-76-ban Marokkóban, egy francia nyelvű arab líceumban voltam vendégtanár. A hazajövetelem után, tíz éven át egy elektronikai szaklíceum elektronikatanára voltam, közben építettem a doktori értekezésem elektronikai hátterét. 1987: Impulzusüzemű NMR berendezések építési problémái és a vegyi eltolás mérésére kifejlesztett módszer. 1987-ben meghívtak a nagyváradi Ady Endre Líceumba fizikát tanítani, egyúttal egy modern Fizikumot építeni. Elvállaltam, az elképzelésem alapja az 1987-ben elkészült és 1989-ben szabadalmazott interfész volt, CNC labor készült. A Fizikum mottójává avanzsáltam a fizikatanári életem jelszavát: „A kísérletek nélküli fizika nem több egy érthetetlen képletgyűjteménynél”. Betartottam, betarttattam.