“…irodalomról engedd meg hallgatnom. Ez a lélek uborkaszezonja.” (A Nyugat Harmadik Nemzedéke levelezése, 1930-1950-es évek)

Type of Abstract (select):

Abstract (max. 250 words):
Előadásom tárgya, kutatásom témája a XX. századi magyar irodalom Nyugat harmadik nemzedék tagjainak – Jékely Zoltán, Radnóti Miklós, Vas István, Takáts Gyula, Weöres Sándor, Kálnoky László -, állásfoglalása a vészterhes korszakban és 1945 utáni években.
Az egymás közti levélváltás gyorsasága nem csak az odafigyelést reprezentálja, de az irodalomba való besegítésnek is elszánt voltát. Az is kiderül a dokumentumokból, hogy gyakran egymás vendégei is voltak; de beszámolnak egymásnak verstani próbálkozásaikról, nevezetesen a rossz rím kérdésről alkotott véleményeket is megtudhatjuk az írásokból; s a magánéleti eseményekről is hírt adtak egymásnak a levelezésükben.
Izgalmas az a Rónay György által megörökített 1938-39-es találkozás is Radnóti Miklóssal, amelyet "Az igazra tanú" címmel jelentetett meg. Weöres Sándor doktorálni készül. Eközben a világban egyre feszültebb, sötétebb lesz a politikai helyzet. Háború készülődik.
Ebben a felbolydulni készülő világban a poetikai kérdésekről szóló beszámolók mellett a magánélet gondjai is nagyobb teret kapnak. Ahogy ez Vas István levélből is kiderül:
„Részint a Te ösztökélésedre kísérletezem most a magyar ritmussal – írja Vas István 1939 júliusában Kaposvárra. E nemben két olyan verset írtam most, ami talán a Te tetszésedet is meg fogja nyerni. […] Életem körülményeiről teljes bizonytalanságban lebegünk. Az én remek ideiglenes állásom megszűnt.”
S a lengyelországi dráma hírére Weöres Sándor furcsa olvasmányélményével reagál. A levelet 1939. október 22-én, Csöngéről írta: „Igaz is: most olvastam egy 1936-ban kiadott jóslat-gyűjteményt. Szerinte 1938-ban kitör az új nagy háború és 1945 körül ér véget. Páris és Marseille szerinte elpusztul, Francia-, Angol- és Oroszországban forradalom támad és minden összeomlik náluk. A cseh és lengyel ügyről a jós nyilván nem látott előre semmit. A végén Németországban támad egy fenenagy császár, stb.; szóval igen svábízű jóslat.”
Megkeseredettség, reménytelenség olvasható az 1940–41-ből írott levelekből. Jékely Zoltán 1944 májusában Erdélybe várja Takáts Gyulát, s azt írja: “irodalomról engedd meg hallgatnom. Ez a lélek uborkaszezonja.”
1945 után közülük jó néhányan foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy újra kellene indítaniuk a Nyugat-ot. A lap szerepét részben átvette a Magyarok, ennek lettek a munkatársai, s itt folytatták vitáikat a megváltozott történelmi helyzetben való irodalmi szerepükről, lehetőségeikről.


Brief Professional Bio (max. 100 words):
Havas Judit irodalomtörténész, előadóművész felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-könyvtár szakon végezte. 1975 óta előadóművész. 2003-ban PhD fokozatot szerzett az ELTE Irodalomtörténeti Intézetében. Témavezetője Dr. Kenyeres Zoltán professzor volt. Jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos főmunkatársa. 2006. március 15-én a Köztársasági Elnök a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesítette irodalmi munkássága elismeréseként.